Érdekes előadásra gyűltünk össze február 23-án a kecskeméti Humán Középiskola Széchenyivárosi Kollégiumának kisebbik tagintézményében, az ebédlőben. Ezen az estén olyan különös vendégeket hívtunk el beszélgetésre, mint Hortobágyiné dr. Nagy Ágnest, a Kecskemét Széchenyi városi Közösségépítő Egyesülettől, Molnár Ilona Esztert, a Twist Olivér Egyesület elnökét és munkatársát Borbolyáné Ági nénit, Hatházi Róbert atyát az Egyház Megyei Ifjúsági Bizottság elnökét, a kecskeméti Szent Miklós templom káplánját.

Már napokkal korábban toboroztuk az érdeklődőket erre az estére: méteres plakátot készítettünk, mely a kollégium legforgalmasabb pontján hirdette az eseményt. Ezért nem is csoda, hogy olyan sokan gyűltünk össze az ebédlőben, nem is jutott ülőhely mindenkinek.

A meghívott vendégek előadása előtt a Lazaristák csapatának tagjai kaptak szót. Csaba Krisztina, Jónás Orsolya, Horváth Dominika, Szinger Anna és Koszta Mihály beszámoltak a csapat eddigi munkájáról, a versenyről, színes bemutatót adtak a HELPI önkénteseinek munkájáról, vezetőjükről, magáról az intézményről, s az általuk rendezett gólyatáboros csapatépítésről.

A meghívott vendégek közül először Molnár Ilona Eszter emelkedett szólásra, és diavetítéssel egybekötött bemutatót tartott az önkéntességről. Örömmel láttuk, hogy a fotókon ismerős arc is van: Darabosné Kerekes Móni néni, csapatunk felkészítő tanára, aki már több ízben önkénteskedett a szervezet keretein belül. Ezután azt elemeztük munkatársával, Ági nénivel, mit is jelent maga az önkéntesség, milyen az önkéntes munka, és mi célt szolgál, kik felé irányul. A következő előadóként egy igazi pap mesélt nekünk. Robi atya azt taglalta a hallgatóságnak, milyen élményeket szerzett a 72 óra kompromisszumok nélkül. program révén. Ezt a találó nevű, szintén az önkéntesség jegyében végzett tevékenységet azért hívták életre, hogy a benne részt vállalók megtapasztalják, megtudják, mit jelent önkéntesként dolgozni, segíteni rászoruló társunkat.

Végezetül Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes beszélt a verseny életre hívásáról és a munkájukról. Mélyen megérintette a kollégistákat, hogy Ági néni tizenéves gyermekei milyen aktívan, milyen áldozatos munkával vesznek részt az édesanyjuk mellett ezekben a – gyakran embert próbáló – feladatokban. Különösen az fogott meg bennünket, hogy a fiatalkorúak börtönében nehézsorsú, rovott múltú kortársaikat segítik a tanulásban, hogy azok is érettségizhessenek, és így nagyobb esélyekkel kezdhessenek új életet, ha kikerülnek a falak közül. Bizony, mi is tanulhatnánk Ági néni gyerekeitől.

Az elhangzottak után kötetlen beszélgetésbe „bonyolódtunk” a vendégekkel, így még közvetlenebbé vált az amúgy is nagyon barátságos légkör.

Valamennyien úgy éreztük, hogy ezen az estén a leghitelesebb emberektől, a leghitelesebben tudtuk meg, mit is jelent az önkéntesség.